Az év eleji böjt időszaka van, amikor Isten népe keresi az Urat, és nagy változásokban reménykedik.
Az igazság az, hogy valóban komoly ígéretei vannak Istennek a helyes böjt eredményeként, és ezeket az ígéreteket talán legérzékletesebben leírva az Ézsaiás könyvének 58. fejezetében találjuk.
A második versben azt olvassuk, hogy: „Istennek elközelgését kívánják”, amit mai kifejezéssel az ébredés várásának lehetne nevezni.
Válaszában Isten néhány tanácsot ad, hogy milyen az a böjt, amit Ő kedvel, amit valóban isteni jelenlét, jelek és csodák követnek.
Az egyik legfontosabb dolog, amit megemlít, a kapcsolataink rendbetétele:
„Hát nem ez- e a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?”
A böjt azt jelenti, hogy lemondunk olyan dolgokról, amelyekhez jogunk van, bizonyos célok érdekében, hogy változások történjenek. Nemet mondunk testünk követeléseinek, hogy ne a testünk, vágyaink irányítsanak.
A legalapvetőbb lemondás az ennivalótól való tartózkodás, mivel ez az egyik legalapvetőbb szükségünk.
De a másik fontos lépés, hogy lemondunk jogos követeléseinkről, amit addig fenntartottunk mások irányában.
Ha megbánt, megsért minket valaki, igazság szerint tartozik nekünk egy bocsánatkéréssel, az adósunk, le van nekünk kötelezve, amíg nem rendezi dolgait. Törvény szerint jogunk van rendezést követelni tőle. A testünk elégtételt követel.
A helyes böjtben elengedjük az adósságot, lemondunk jogos követelésünkről, embertársunk már nem tartozik nekünk, mert a számlát kiegyenlítettnek tekintjük. Nem terheljük jelzáloggal a kapcsolatainkat.
Ez a böjt nagyon kedves az Úr előtt, mivel végtelen szeretete által Ő is ezt tette velünk. A helyes böjt kapcsolataink rendbetételével kezdődik.
Bocsássunk meg egymásnak, szüleinknek, tanárainknak, házastársunknak, kritikusainknak, főnökünknek, vezetőinknek, mindenkinek, akármilyen nehéz is, így „tépjünk szét minden igát!”
Ha ezt megtesszük, Jézus begyógyítja a sebeinket, meggyógyul a lelkünk, megszabadul a földünk az átoktól.
A második dolog szintén a kapcsolatainkra irányul:
„az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosót házadba bevigyed, ha mezítelent látsz, felruházzad….”
Abból adunk, ami jogosan a miénk. Mi dolgoztunk meg érte, minket illet, de önként lemondunk róla, hogy áldást jelentsünk mások számára, akkor is, ha nekünk ez lemondással jár.
Nem csak arról van szó, hogy nem eszek, de a meg nem evett ételt, magamra nem költött pénzt felajánlom, hogy áldás lehessek.
A harmadik dolog, amit említ: „..megszűnsz újjal mutogatni, és hamisságot beszélni.”
Nem kárhoztatunk senkit, nem vádolunk, nem keresünk bűnbakot a kialakult helyzetért. Elhagyjuk a jól megszokott mondatainkat, hogy pl.: miattad van az egész, te vagy a hibás, mindig elrontod, miattad kerültünk ilyen helyzetbe..
Vajon miért pont a kapcsolatokon van a hangsúly a böjt alatt is?
Véleményem szerint azért, hogy a böjt az igazi célját érje el, ne öncélú legyen.
Az egyik legnagyobb támadása a böjtnek a „szuperszellemi” állapot, hogy a böjtölők szellemibb embereknek tartják magukat a „testi” keresztényeknél, és egy felsőbbrendű állapot alakul ki, „perrel, és versengéssel” böjtölünk, szellemi teljesítmény alkotva belőle.
Sokkal könnyebb nem enni egy ideig, mint valóságosan alázatban megélni a kapcsolatainkat, igazán szeretni, másokat különbnek tartani.
De ha megtesszük, igazi gyógyulás, áttörés, imameghallgatás, ébredés, Isten valóságos közelsége lesz a jutalma!
Isten dicsősége követ minket, meggyógyulásunk „gyorsan kivirágzik”, a Szent Szellem csodálatos kijelentéseket ad, olyanok leszünk, mint a megöntözött kert.
Áldott lesz a következő generáció, felépítjük, amit a sátán lerombolt.

Isten böjtölő népe, legyél olyan „mint a forrás, melynek vize el nem fogy!(Ézs 58:11.)”