Hisszük, hogy a megváltás teljes egészében Isten kegyelmének műve, melyet az ember megtérés és hit által fogadhet be. (1)

A megtéréskor az ember felismeri, hogy bűnös módon, Istentől elidegenedve, ellene lázadásban élt. (2) Úgy dönt, hogy eddigi életének hátat fordítva kész megalázni magát Isten előtt. (3) Befogadja Őt, mint élete Urát és a megváltást, amit elkészített Jézus Krisztusban. (4) A megtérést követi a gondolkodás folyamatos megújulása, ahogy felismerjük hazug felfogásainkat, és Isten igazságához fordulunk helyette. (5)

A megtéréskor az ember hit által enged a Szent Szellem meggyőzésének, igaznak fogadja el Isten Igéjének kinyilatkoztatását, és nem bírálja felül értelmével. (6) Felismeri, hogy életében a megváltás és üdvösség minden munkája Isten kegyelméből, Jézus Krisztus befejezett műve, és a Szent Szellem hatalma által történik, és nem a saját érdeméből. (7) Mindezt hálával fogadja Istentől, és bizalommal fordul felé. Hit által válik az ember kedvessé Isten előtt, és nem cselekedetei alapján; hit által nyer bizonyosságot üdvösségéről és a láthatatlan valóságról (8) Az élő hit szükségszerűen megnyilvánul a szeretetben, megváltozott, Isten iránt engedelmes életben, mely a hitet egyre teljesebbé, és a külvilág számára tapasztalhatóvá teszi. (9)

Vonatkozó igék a Bibliában

(1) Mk 1:15; 2Kor 7:10; Ef 2:9

(2) Ez 18:23,27,28; Ézs 55:7; Lk 13:3; ApCs 26:20; Ef 2:1-3

(3) Joel 2:12,13; Ez 20:43; Lk 15:21; ApCs 3:19, 26:18

(4) Jn 1:12; 2Kor 5:20

(5) Róm 12:1,2; Ef 4:22-24; Fil 2:5

(6) Jn 16:8-11; Róm 10:07; ApCs 17:11,12; Zsid 4:2

(7) Róm 1:16,17, 3:28, 4:16; ApCs 15:11; Gal 2:16

(8) ApCs 16:31, 4:18-21; Róm 8:23; Zsid 11:1-3,6,7,27; 1Jn 4:16

(9) Gal 5:6; Ef 2:10; Tit 3:8; Jak 2:17-22,26