Mikor kiáltottam, meghallgattál engem


„Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem,
lelkemben erő támadt. (Zsolt. 138:3)”

Dávid király nagyon sokszor volt szorult helyzetben, amikor nem volt más esélye, csak Isten természetfeletti segítsége. Mikor imádkozott, bizonyosságot nyert a meghallgatás felől, és ez felbátorította, erő támadt lelkében.
Amikor Istenhez kiáltunk, és még nem látunk a helyzetünkben változást, az Ő segítséget ígérő szava megerősít bennünket, megszünteti a kételkedést, bátortalanságot, és biztonságban érezhetjük magunkat.
Miért lehetünk olyan biztosak, hogy Isten nem hagy minket cserben, biztosan segítségünkre siet? Mert megígérte, és Ő soha nem hazudik. A második versben azt olvassuk, hogy: „minden neveden felül felmagasztaltad a te beszédedet.”
Istennek sok neve van, amelyek egy-egy tulajdonságát, jellemvonását emelik ki: Örökkévaló, Seregek Ura, Mindenható, Gyógyító, Szabadító, stb. Ezek a nevek isteni voltát, hatalmát, mindentudását fejezik ki, de Ő saját döntése értelmében lekötelezte magát ígéretének. Megígérte, hogy aki segítségül hívja őt hittel, annak a segítségére siet.
Ez a segítség a legbiztosabb dolog lehet az életünkben, hisz az Istennek semmi sem lehetetlen, amit akar, azt mind megvalósítja. Kiáltsunk bizalommal hozzá, Ő meghallgat, szava felbátorít, lelkünkben megszűnik az erőtlenség, aggodalmaskodás, erő támad szívünkben!
Bizonytalan, félénk emberekből bátor, optimista, kezdeményező emberekké válunk, foglyul ejthetjük a negatív gondolatokat, száműzhetjük a nyomasztó érzéseket, a tenni akarás lelkülete tölt el, mert Isten felbátorít minket, lelkünkben erő támad!