Ne örülj, én ellenségem!


„Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom! (Mikeás 7:8)”

Ellenségünk, a sátán célja, hogy megakadályozzon bennünket céljaink elérésében, csapdákat állít, tönkre akarja tenni az életünket. Minden elesésünket sikerként könyveli el, és nagy örömöt okoz neki. Mikeás próféta esete kitűnő példa lehet számunkra, hogy hogyan reagáljunk hasonló helyzetben.

Vannak nagyon jó időszakok az életünkben, amikor úgy tűnik, hogy minden rendben van, semmi nem tartóztathat fel minket. Ilyenkor olyan gondolataink támadhatnak, amelyek Dávid királyban is megfogalmazódtak: „Azt mondtam az én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha. (Zsoltárok 30:7)”

Aztán történik valami, egy váratlan esemény, nem várt nehézség, kísértés a semmiből, és hirtelen a padlón találjuk magunkat. Az is előfordulhat, hogy egy hosszú, nehéz időszak emészti fel az energiáinkat. Ha meglankadunk, megbotlunk, fontos dolog, hogy legyünk őszinték önmagunkkal szemben, de ne hagyjuk, hogy a levertség érzése eluralkodjon rajtunk, hanem határozzuk el, hogy felállunk, továbbmegyünk, és harcolunk a végső győzelemig! Ha el is veszítünk egy csatát, a háborút mindenképpen megnyerjük! Az ördög sötétségbe, elkeseredésbe, vereségbe akar taszítani minket, de az Úr fénye, dicsősége feltámad rajtunk. A legsötétebb helyzetben is megláthatjuk a megmenekülés útját, láthatjuk a fényt az alagút végén.

 

Ne hagyd, hogy az ellenséged örüljön feletted, kelj fel, Isten harcol érted, üzenj hadat a csüggedésnek, kárhoztatásnak, mert a békesség Istene meg fogja rontani a sátánt a lábad alatt hamar!