Újat cselekszem


„Íme, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket. (Ézsaiás 43:19.)”

 

A bibliában általában a puszta egy negatív tartalommal bíró kép. A pusztaság az élet, áldás hiányát jelenti, ahol nem szeretünk élni, minden sivár, vad, terméketlen. A puszta sokszor a bűn következményeként jelenik meg, az átok jeleként. Jeremiás könyvében azt olvassuk, hogy aki nem az Úrban bízik, hanem emberekben, látható dolgokban, az olyan lesz, mint hangafa a pusztában (Jer. 17:6). A puszta a magány, az elszigeteltség helye.

Mindannyiunk életében előfordulhatnak „pusztai” állapotok, időszakok, amikor nem látjuk az élet jelét körülöttünk, el vagyunk keseredve, nehéz az élet, nem érezzük magunkat biztonságban, szomjúhozunk az élet után.

A jó hír, hogy Isten szemében a puszta egy új lehetőséget jelent. Egy nagy, tágas tér, ahol megvalósíthatja áldott terveit. A mi Istenünk fantasztikus, nagy művész.

Amikor a sátán lázadása következtében a föld kietlen és puszta lett (1Móz. 1:2), Isten ránézett, és azt mondta: Ez egy óriási lehetőség, hogy megvalósítsam az álmomat, egy meseszép bolygót leendő barátaim számára! Az édenkert a pusztából lett teremtve Isten hite, és megvallása által! Ő a pusztában utakat, folyókat, kerteket, ligeteket, kapcsolatokat, városokat lát.

Nézd az életedet Isten szemével! Lásd meg a lehetőségeket életed pusztáiban, sikertelenségeiben, kérd meg a Szent Szellemet, hogy adjon egy „mennyei szemüveget”, hogy új módon láss! Kérd meg Jézust, mutassa meg a tervrajzokat, mit tervezett a te pusztáddal kapcsolatban!

A te hited segít neked megvalósítani Isten tervét az életedben, és a pusztáid átalakulnak virágzó kertekké, a magány áldott kapcsolatokká, a bűn szentséggé, az átok áldássá, a szomorúság örömmé.

Fürödj meg bátran a kietlenből lett folyóvíz habjaiban! Ámen.